2014. február 4., kedd

Köd, vasút, macska . . .



Sűrű ködben fuldoklott a Brytoni vasútállomás. Két árnyalak közeledett, szemük sárgán villogott, mint a távoli szemafor lámpája. (Az állomásfőnök már jól ismerte a két vásott léhűtőt. A bakter szikár, borostás arcán, enyhe mosoly jelent meg, a két váratlan jövevény láttán.)
 A bakter egy pillanatra megdermedt, remegő kézzel egy lapos üveget vett elő. Eszébe jutott egy régi nyomasztó emlék: pont egy éve történt, hogy ezen a helyen egy üres vagon gurult át a bakterház előtt. Nem messze tőle megállt. Óvatosan közelített. Aztán lábujjhegyre állt és benézett a kormos ablakon, egy étkezőkocsi volt. A cigarettafűtsben egy kis lámpa, halványan égett az asztal közepén, alatta egy hosszú porcelán tányér és halcsontváz hevert.
Egy fehér bundás lény ölelt egy fekete gombolyagot. Lázálom volt vagy látomás, vagy valami más? A bakter fázósan fejébe húzta sapkáját és visszahátrált kuckójába és magára zárta az ajtót. A kapcsolószobában még forrt a teavíz. A szíve úgy vert, mint a távírógép monoton kattogása.

(Előzetes)