2011. szeptember 23., péntek

Álom volt, furcsa álom – mindig azon csodálkozom, hogy néha még látom.
Jött – csak úgy – töretlenül – kopogtatás, köszönés nélkül, megjelent a láthatáron.
Rám rontott, olyan hirtelen, hogy úgy éreztem magam, mint egy magas várrom.
Akin átrobogott egy gyorsvonat, letaglózott, s nem volt, aki reám várjon.
Feküdtem, moccanni nem mertem, mert pokolian rázott. Ázott veréb rám ront. Ott.
Megpróbáltam valamit, ami már régen rám talált és köszöntött – BOLOND!
Lassú esőcseppek, táncából látszó harmatcsepp – vádol, s a homlokomról startol.
Menekülés? Távolság? Mondd gondolat – hol vagyok?
Sötét, mint az alagút, de a végén látszó fénysugaram – apró.
Lebegés – Elindulok, de nem tudom, nem tudhatom.
Mit? A valóságot. Kutatom, de nem marad, maradhat más csak a vízió.
Csendben. Esély nélkül. Mi történhet még? Valami változás? Az életben – komoly?
Gyönyörű hullámzás. Tenger. Illatfelhő. Találkozási pontok?
….....................................................................................................................................
Gyötrő kíváncsiság................akkor...............áthatol.................
….....................................................................................................................................
Nyávogás. Csiklandoz.
Megjelent a macskám, ismertebb nevén a Cirus. Éhesen nézett Rám – két pont.
Miáu!!! Még egyszer. Kelj fel Gazdi!!! …......Leugrott, s a tálhoz baktatott.

ÁLOM
ÁLOM
ÉDES ÁLOM
VONAT ÁLL AZ ÁLLOMÁSON

Gőz Sándor

2011. szeptember 20., kedd

Örvény

(Haikuk, közös írás)

2011. szeptember 15., csütörtök

Angyali történetek, részlet az 1.számból 2009 június

2011. szeptember 4., vasárnap

Mód Gábor: Hullámzás

Hullámzás

Ez a hullámzás él ma bennem
Zene, hangok, rezgések többszöröse

Amikor lágy hullámban ring a testem
Vágyam, ó talán megértene

Téged, számot nem ismerő
Valószínű, halmazos világ

Mi a rend tebenned?
Ismeretlenek felé törekszünk szüntelen.

Semmi reménybe kapaszkodunk,
Hogy lesz még tudás

Nem lesz hő sem fagy halál
Ha szervez a lét

Kristály élőt, és „élőtlen” társulást.
Szűnhet az, de megújul más

Halálunk semmi, csak tanulság nekünk
Kik hajót építünk az időtérén át.

Száguldás nem
Menteni kis fajunk
Ennyi csak,
Akarunk Nektek

Jó
Őseitek lenni.

1980. augusztusában.

http://modg.fw.hu/?page_id=376