2011. június 19., vasárnap

Ulrich János: A Nap születése



A Nap születése


Hajnal hasadtakor, amikor a rigók elkezdenek fütyülni
Arany korongot a szkarabeusz kezdi felfelé görgetni
Ébredeznek a szorgos hangyák, akik fognak alkotni
A Napnak aranyos korongja, ahogy kezd ragyogni


Az élet a földgolyón úgy kezd elevenedni
Ősrobbanás óta szorgos kezek szeretnek alkotni
Amit a kiállításon szeretnek bemutatni
Sok szép munkát szeretünk csinálni

Saját és mások örömére alkotni szeretünk
Ahogy a Nap születik, mi is újjászületünk
A Nap fényére megjön az életkedvünk
Egymás munkáiban legyen örömünk




2011. június 7., kedd

Willmann Edit Teréz: Kosztolányi és Karinthy után szabadon

Willmann Edit Teréz: Kosztolányi és Karinthy után szabadon
Mint aki Csöndesen megkattant
És által érzi tűnő eszét,
Míg zúgva kattan az észkerék,
Őrülten robban, egyet-egyet tép
És érzi fejében a kést, ahogy nem érezte még.
Mint aki csöndesen megkattant,
Az éleset, a távol eszemet
Siratom, mert képtelen képzet lett.
Mint aki csöndesen megkattant.
Mint aki csöndesen megkattant-
Vad gondolatok, rémes képzelet-
Lidércek között és hallucinációk között
A baljós homály lebeg fejem fölött
És a kaszás a közelben dübörög,
Egy pillanat felgyújtom, ami fény,
Az isteni szikrát, a szépet, őrültet észt
Mint aki csöndesen megkattant.

Gőz Sándor: Minden pillantás

Gőz Sándor:  Minden pillantás


Egy csillag pottyant a Földre,
Mint villám esett rám –
Valami mélyen a szívemben,
Mennyei látomás.

A hajnal tiszta –
Csillám lepke tánc.
Fülel a kék csend –
Göncöl – ÉJ – románc.

Minden pillantás
Szemedből kedves –
Gyermeki áldás;
       Szór ezer szikrát.
Szöszke haj lebben,
Hullám – sír – a szélben,
Fátylat borít rám.

Minden pillantás –
Érzelmes – KEDVES –
Gyermekem várj reám –
Hosszú éjszakán.
Szöszke haj – kincsem
Hangtalan szelíden –
Mily kerek a VILÁG.

Ezernyi álmos bűvölet –
Szép szavak, ”bársony” nász.
Bátran hív szürke szemével,
Toppan két parányi láb.

Reggeled vél majd –
Ezernyi változást;
Fülelj csak – ébredsz –
Álmaid vonatán.
„Mivel nagyon szeretlek – TE – mindig „kopogtatás nélkül” bejöhetsz hozzám.”

Lányomnak – Mercikének – sok szeretettel.

Édesapád

Gőz Sándor: Az utolsó határ II.

Gőz Sándor: Az utolsó határ II.


Elindulsz utolsó utadon – kék – az örök álom vár,
Gördültek száguldó holnapok – lángoltak ”rőt” éjszakák.
Messze a Tánc – azon hajnalon, mit vele táncoltál:
Csillag a szemben, LÉLEK időtlen – Tündéred messze jár.

Varázskő – ÉK – gyémánt szívedben, „Kis Hajód” révbe ér,
Titkos üzenet – jelene minden,
                         vágyod az álmod,
                                           álmod történetét.

Halotti tor fenn a színpadon – függöny – Nagy Előadás,
Szenvtelen hívők, vak szónokok – elszabadult látomás.
Szólamok, mint kezdő himnuszok – a múltért táncolják,
Könnyek szemedben, most felemelkedhetsz – ”Névtelenné” válsz.

Varázskő – ÉK – gyémánt szívedben, „Kis Hajód” révbe ér,
Titkos üzenet – varázslat minden
                          vágyad, mit látnál – egy kép.


Pereg a film, tovább nem nézed, szélben elporladt románc,
Rögzítsd a kopott szalagon – az Utolsó Felvonást.
VÉGE – a Főcím – leléphetsz – értik, miért váltottál,
Könnyek szemekben, fent vár a Mennyben – UTOLSÓ HATÁR.

Varázskő – ÉG – gyémánt szívekben – TE HAJÓD révbe ért,
Örök üzenet – felírva kékben,
                        vágyad – most látod – a KÉP.                          
                       



(In Memoriam Bencsik ”Samu” Sándor (1952. 09.15. – 1987. 09. 23.)