Sűrű ködben fuldoklott a Brytoni vasútállomás. Két árnyalak közeledett, szemük sárgán villogott, mint a távoli szemafor lámpája. (Az állomásfőnök már jól ismerte a két vásott léhűtőt. A bakter szikár, borostás arcán, enyhe mosoly jelent meg, a két váratlan jövevény láttán.)
A bakter egy pillanatra megdermedt, remegő
kézzel egy lapos üveget vett elő. Eszébe jutott egy régi nyomasztó emlék: pont
egy éve történt, hogy ezen a helyen egy üres vagon gurult át a bakterház előtt.
Nem messze tőle megállt. Óvatosan közelített. Aztán lábujjhegyre állt és
benézett a kormos ablakon, egy étkezőkocsi volt. A cigarettafűtsben egy kis
lámpa, halványan égett az asztal közepén, alatta egy hosszú porcelán tányér és
halcsontváz hevert.
Egy fehér
bundás lény ölelt egy fekete gombolyagot. Lázálom volt vagy látomás, vagy
valami más? A bakter fázósan fejébe húzta sapkáját és visszahátrált kuckójába
és magára zárta az ajtót. A kapcsolószobában még forrt a teavíz. A szíve úgy
vert, mint a távírógép monoton kattogása.
(Előzetes)
