The new blogsite of the Palackposta Műhely/ a Palackposta Műhely új blogoldala:
Palackposta Műhely
2015. április 11., szombat
The New Blogsite
Dear Friends/Kedves Barátaink,
The new blogsite of the Palackposta Műhely/ a Palackposta Műhely új blogoldala:
The new blogsite of the Palackposta Műhely/ a Palackposta Műhely új blogoldala:
2014. december 5., péntek
2014. augusztus 29., péntek
2014. április 22., kedd
Hullámverés
Hullámverés
Kéklő bérc
Õ
mézillatú alma Õfeltámadás hullámpart Naplemente tisztás Õjapán sziklakert.
Erdő szélén
zuhanó Û tarkaszárnyú fehér
pillangó
Levegőben táncol,
repdes Û
esőtől nedves faágon, pillog.
Marton Ágnes alkotása
2014. április 8., kedd
A telihold vándorai (A komornyik álma)
A komornyik a szobájában van, előveszi a Vlagyivotkás üveget. Lopva körülnéz és tölt magának. Azt mondja egészségemre és
a tükörképével koccint.
A bakelit szobából hozat magának egy lemezt, Straussz denevérjét, miközben hallgatja, többször koccint a tükörképével. Mikor újra koccintana, a hasonmása szépen lassan hátrálni kezd, egyre messzebb kerül tőle, úgy érzi utána kell mennie. Egyszer csak belép a tükrön túlra.
A tükrön túli világban belép egy trónterembe és a trónon ül egy macska királynő, vörös szőrme bundája van, kezében az elveszett esernyő. Lábánál heverészik egy cirmos kandúr. A komornyik álmában szétnyitja az esernyőt és akkor nagy vihar kerekedik, mennydörgés, villámlás, kicsapódnak a palota ablakai, eltörik
a kínai váza, belőle kiugrándoznak az egerek.
Egy hintó jelenik meg a palota előtt. Kutyák vannak elé fogva, egy macska ül a bakon aki káromkodik, - a kutyaúristenit,
a kutyafáját. A hintó egy külvárosi sikátorba érkezik meg. Kormos tűzfalak, kémények, raktárépületek. Harpoon street (Szigony utca) Észre vesz egy lépcsőt ami vonza magához, és ahogy lépne fölfelé a lakásajtó egyre távolodik. A falakon egér graffitik. Összecsukja az esernyőt. Az ajtóban megjelenik egy macskamancs, int - hogy menjen be a szobába, és szempillantás alatt átlebeg a lépcsőn, mint egy mágnes beszívja a gyertyfényben úszó terem. Középen a széken ül az igazi királynő, keze összekötözve, körülötte a bandita macskák.
A királynő segítségkérő hangon megszólal, felismerhetetlen idegen nyelven és egy opera jegyet nyújt át,ami Strauss Denevérjére szól. Felszalad egy egér a komornyik ruháján, és megcsiklandozza a nyakát, akkor hirtelen felébred.
A valóságban egy egér szalad végig a padlón. A Buckingham palotában egy egér lakik, a komornyik szobájában a tükör mögött. A komornyik kábán odasétál az ablakhoz, és elhúzza a nehéz bársony függönyt. Hajnalodik. . .
(közös írás)
(Egy fél
rémálom)
Azon a napon indult az egész. Álmok a falon
innen, s túlon – túl a sivár valóság mezsgyéjén.
Szép
estének néztünk elébe, bár már éjszakába hajlott, amikor Nyikorovics a pohár
fenekére nézett. A palotában csend volt, sehol semmi zaj vagy nesz.
Mi van ember? Nem Macska. Zavarodottság
ült ki barátunk arcára, amikor szembesült önnön arcképével a tükörben. Ez
lennék? Nem! Mi ketten vagyunk. A tükörember meg a kívülálló. A vodka elfogy
lassan, jó lenne már valami után nézni.
Átlépni
a vízióba, ott mindenből van elég. A tükörember hátrál. Hova mész Barátom? A
koccintáson
átesvén
– most tegezhetem magam – gondolta. Nem baj –
sétáljunk egyet, és átlépett tükörfalon. A tükör megfeszült és magába szívta az
utazót. A sötét nem kérette magát, rátört
a fáradtsággal együtt.
Indul az utazás!
Ez az alkalom az ünnepélyességé – valahogy
más, mint a hallgatás bölcsessége. Itt mindenki együtt a másikkal és a
mássággal, őszintén beszélhet az elképzeléseiről. Nem vagyok már gyerek – gondolta, életemnek
ebben a szakaszában bátran bele az új szakaszba.
Vidáman
és szomorúan – mint a parkban, ifjonti korában a lánnyal, aki végül elhagyta, s
ezek után más szemmel nézvén a világot, a valóság és a vízió összemosódott.
A
trónterem szürke volt, egyetlen fény a királynőtől jött. De furcsa! Ez egy
macska! Zavarosak a valóságról alkotott világ képei. Nőies cicus! Szép, de nem
hasonlít Viktóriára.
Az
esernyő! A macskahölgy átnyújtotta az ernyőt. Ő elég sután, de végül is
kinyitotta.
Képies
zűrzavar a forgatagban. Villámok cikáztak át a feje fölött, az ablaktáblák
kicsapódtak, az üvegek ripityára törve hullottak a semmibe. A leborult váza
utolsó darabjait egy csapatnyi egér tette magáévá.
Eszméletlen
száguldás vette kezdetét. Komornyikunk az utcán találta magát a kutyafogatos
hintó előtt. A nyitott ajtó hívogatta, és ő eleget téve a lehetőségeknek
felszállt. A kocsis fel, besegítette a puha párnák közé, majd rácsukódott a
mezítelen tétovaság tükörkapuja.
Az
első állomások után, amik még diszkrétnek tűntek – jött a pokol. Koszos
tűzfalak, sikátorok, raktárépületek közt lépett álmába az Épület. Leszállván
már feladta, hogy érti a konkrét filmet, amelyben Ő most a főszereplő. Hirtelen
lépcsők halmazai torlódtak elő a semmiből.
Le,
s fel. Felfelé menet valahogy sehogy nem akartak elfogyni a lépcsők. Mindig új,
s újabb került elő, végtelennek tűnő közhelyes félrelépések kerültek terítékre.
Egy mancs – kiáltott. Segítség, és már benn állt királynője és gyönyörű
palástja előtt. A királynő kezébe adott
egy borítékot. Kinyitván, s látván a jegyet az Előadásra, már nem tudta, mi fog
történni. Neki kellett a következő jelenetet megírnia. Az ernyőt becsukván
szinte minden macska, akik előtte össze-vissza nyávogtak eltűntek, a képsor
olyan valóságosnak tűnt, de egy puffanás véget vetett a sötétség
diadalmenetének. Legurult az ágyról, feje koppant a padlón. Kedvenc házimacskája, aki
eddig a hasán nyugodott, most ugrott és rémült nyávogással kivágtatott a szobából.
A kutyafáját! Felordított, mert a széttört pohár
összevérezte saját vérével. Pillanatok
alatt átstartolt a palotán, és látván, hogy királynője, akinek szobája előtt a
testőr szundított, békésen alszik az ágyában. Csak egy rossz álom, gondolta, és
elindult a kamrába, hogy magához vegye kábultsága következő üvegét.
Indulhat
a sorban álló…
„Hűs tavaszi
szél
Halálra ítélt
Omló életét
Letétbe tevé.”
„Elcsigázott,
ázott vágyak imája úszik az álmában halálraítélt erdő fái felett.”
Gőz Sándor
2014. április 2., szerda
Mediterrán udvar
Táncoló
tűzszikrák
Hajnali
pára tükrében árnyék
Borostyánkönnycseppbe
zárt emlék
Olajfák
között ébred a völgy
Izzó
patkó dobog a sziklák között
Tenger
felől hóviharfelhő érkezik
Hidegrázásban
perzsel a láz
Szőlőlugasban
fáradt kenyérmajszolók
Érdes
tenyér, mint szőlőgyökér vállamon
(közös
írás)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)