Ulrich János: Karácsonyfa alá . . .

Karácsonynak éjszakáján felragyognak a csillagok.
A szeretet ünnepére kinyílnak az ablakok.
Beengedik a melegre a sok békegalambot.
Szeretetet hozva nékünk felcsendülnek a régi dallamok.

Eszünkbe jut régesrégen a betlehemi kiskirály.
Állatoknak szénájában látja meg a nap világát.
Örvendezik a pásztornépség, mert megszületik az új király.
Elhozza szeretetet évezredeken át.

Folytatni az örökséget a legcsodálatosabb dolog.
Szeretetben éljünk tovább, legyen mindenki boldog.
Ne ismernénk gyűlöletet, örök béke lenne.
Hosszú boldog élet várna szegény szenvedőkre.


Ulrich János: Cím nélkül

Karácsonyra borovi fenyő, angyalkertből kerül elő.
Dió, alma, csokoládé szárnyas angyal,
Csillagszórók, üvegdíszek, elektromos gyertyafények.
Régi dalok felcsendülnek, pásztorok most örvendeznek.

Mert megszületettc a várva várt kisded gyermek.
Szeretetnek királya ő, kétezer év meg a jövő.
Hitet, reményt, szeretetet hozva nékünk.
Nehogy a sok sok rosszban elvérezzünk.

Szeretetet adni, kapni, ezt volna jó raktározni.
Minden napra jutna egy kevés, nem volna a sok hideglelés.
Nem volna a sok lelki beteg, szeretet a legjobb gyógyszere.

Fáj a szívem, kevés vagyok, nincs szeretet elhervadok.
Szeretetet adni is kell, mert különben mit várhatsz el.
Sorstársaim, kellemes ünnepeket kívánok . . .