2012. február 22., szerda

Dellamarió Lajosné: A skizofrén

Meztelen lelke sebzett, fagy és tél odakinn
Nehéz tankok láncán, vánszorog a kín
Halovány Hold-udvar rejti el sugarát
... Szíve környéke, mely nem hagyta el magát
Utcán kóborol, kísérti szörnyü rém
Egóját ledobja, nevét letagadja a skizofrén

Menynek tudása elzárva, Istené
Őrült titkot nyitja, s betekint mögé
Látja szellemvilág eltitkolt rejtélyét
Elmét vakító kápráztató fényét
Míg ő kinyit kaput, démonok is nyitnak
Sebzett lelkébe azon át bejutnak

Zárt osztályra vitték, egyre csak kezelték
Gyógyszerekkel mérgezték érzékeny kis testét
"Nem vagyok én bolond, tudom és hiszem
Ti vagytok mind azok, ha innen nézem"
Aztán átvitték Elmeklinikára
"Gyógyultan" távozott onnan nemsokára
___. ____

Sorsa fordulása számomra nem tudott
Elköltözött onnan ahol addig lakott
Sok év múltán betértem egy Galériába
Szeretem a képeket, nézem körbejárva
Szemlélődő emberek sürü gyűrüjében
Aláírását fedeztem fel egy gyönyörü festményen


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.