The New Blogsite

Dear Friends/Kedves Barátaink,

The new blogsite of the Palackposta Műhely/ a Palackposta Műhely új blogoldala: 

http://palackpostaujsag.blogspot.hu/

Black Friday

Lengyel Tibor alkotása

Kristóf Miklós

Hullámverés

Hullámverés

Kéklő bérc Õ mézillatú alma Õfeltámadás hullámpart Naplemente tisztás Õjapán sziklakert.

Erdő szélén zuhanó Û tarkaszárnyú fehér pillangó

Levegőben táncol, repdes Û esőtől nedves faágon, pillog.

Marton Ágnes alkotása

A telihold vándorai (A komornyik álma)

A komornyik a szobájában van, előveszi a Vlagyivotkás üveget. Lopva körülnéz és tölt magának. Azt mondja egészségemre és
a tükörképével koccint.

A bakelit szobából hozat magának egy lemezt, Straussz denevérjét, miközben hallgatja, többször koccint a tükörképével. Mikor újra koccintana, a hasonmása szépen lassan hátrálni kezd,  egyre messzebb kerül tőle, úgy érzi utána kell mennie. Egyszer csak belép a tükrön túlra.

A tükrön túli világban belép egy trónterembe és a trónon ül egy macska királynő, vörös szőrme bundája van, kezében az elveszett esernyő. Lábánál heverészik egy cirmos kandúr. A komornyik álmában szétnyitja az esernyőt és akkor nagy vihar kerekedik, mennydörgés, villámlás, kicsapódnak a palota ablakai, eltörik
a kínai váza, belőle kiugrándoznak az egerek.

Egy hintó jelenik meg a palota előtt. Kutyák vannak elé fogva, egy macska ül a bakon aki káromkodik, - a kutyaúristenit,
a kutyafáját. A hintó egy külvárosi sikátorba érkezik meg. Kormos tűzfalak, kémények, raktárépületek. Harpoon street (Szigony utca) Észre vesz egy lépcsőt ami vonza magához, és ahogy lépne fölfelé a lakásajtó egyre távolodik. A falakon egér graffitik. Összecsukja az esernyőt. Az ajtóban megjelenik egy macskamancs, int - hogy menjen be a szobába, és szempillantás alatt átlebeg a lépcsőn, mint egy mágnes beszívja a gyertyfényben úszó terem. Középen a széken ül az igazi királynő,  keze összekötözve,  körülötte a bandita macskák.
A királynő segítségkérő hangon megszólal, felismerhetetlen idegen nyelven és egy opera jegyet nyújt át,ami Strauss Denevérjére szól. Felszalad egy egér a komornyik ruháján, és megcsiklandozza a nyakát, akkor hirtelen felébred.
A valóságban egy egér szalad végig a padlón. A Buckingham palotában egy egér lakik, a komornyik szobájában a tükör mögött. A komornyik kábán odasétál az ablakhoz, és elhúzza a nehéz bársony függönyt. Hajnalodik. . .

(közös írás)

 

 

 

(Egy fél rémálom)

 

       Azon a napon indult az egész. Álmok a falon innen, s túlon – túl a sivár valóság mezsgyéjén.

Szép estének néztünk elébe, bár már éjszakába hajlott, amikor Nyikorovics a pohár fenekére nézett. A palotában csend volt, sehol semmi zaj vagy nesz.

      Mi van ember? Nem Macska. Zavarodottság ült ki barátunk arcára, amikor szembesült önnön arcképével a tükörben. Ez lennék? Nem! Mi ketten vagyunk. A tükörember meg a kívülálló. A vodka elfogy lassan, jó lenne már valami után nézni.

Átlépni a vízióba, ott mindenből van elég. A tükörember hátrál. Hova mész Barátom? A koccintáson

átesvén  –  most tegezhetem magam – gondolta. Nem baj – sétáljunk egyet, és átlépett tükörfalon. A tükör megfeszült és magába szívta az utazót. A sötét nem kérette magát, rátört

a fáradtsággal együtt.

 Indul az utazás!

 Ez az alkalom az ünnepélyességé – valahogy más, mint a hallgatás bölcsessége. Itt mindenki együtt a másikkal és a mássággal, őszintén beszélhet az elképzeléseiről.  Nem vagyok már gyerek – gondolta, életemnek ebben a szakaszában bátran bele az új szakaszba.

Vidáman és szomorúan – mint a parkban, ifjonti korában a lánnyal, aki végül elhagyta, s ezek után más szemmel nézvén a világot, a valóság és a vízió összemosódott.

A trónterem szürke volt, egyetlen fény a királynőtől jött. De furcsa! Ez egy macska! Zavarosak a valóságról alkotott világ képei. Nőies cicus! Szép, de nem hasonlít Viktóriára.

Az esernyő! A macskahölgy átnyújtotta az ernyőt. Ő elég sután, de végül is kinyitotta.

Képies zűrzavar a forgatagban. Villámok cikáztak át a feje fölött, az ablaktáblák kicsapódtak, az üvegek ripityára törve hullottak a semmibe. A leborult váza utolsó darabjait egy csapatnyi egér tette magáévá.

Eszméletlen száguldás vette kezdetét. Komornyikunk az utcán találta magát a kutyafogatos hintó előtt. A nyitott ajtó hívogatta, és ő eleget téve a lehetőségeknek felszállt. A kocsis fel, besegítette a puha párnák közé, majd rácsukódott a mezítelen tétovaság tükörkapuja.

Az első állomások után, amik még diszkrétnek tűntek – jött a pokol. Koszos tűzfalak, sikátorok, raktárépületek közt lépett álmába az Épület. Leszállván már feladta, hogy érti a konkrét filmet, amelyben Ő most a főszereplő. Hirtelen lépcsők halmazai torlódtak elő a semmiből.

Le, s fel. Felfelé menet valahogy sehogy nem akartak elfogyni a lépcsők. Mindig új, s újabb került elő, végtelennek tűnő közhelyes félrelépések kerültek terítékre. Egy mancs – kiáltott. Segítség, és már benn állt királynője és gyönyörű palástja előtt.  A királynő kezébe adott egy borítékot. Kinyitván, s látván a jegyet az Előadásra, már nem tudta, mi fog történni. Neki kellett a következő jelenetet megírnia. Az ernyőt becsukván szinte minden macska, akik előtte össze-vissza nyávogtak eltűntek, a képsor olyan valóságosnak tűnt, de egy puffanás véget vetett a sötétség diadalmenetének.  Legurult az ágyról, feje koppant a padlón. Kedvenc házimacskája, aki eddig a hasán nyugodott, most ugrott és rémült nyávogással kivágtatott a szobából.

     A kutyafáját!  Felordított, mert a széttört pohár összevérezte saját vérével.  Pillanatok alatt átstartolt a palotán, és látván, hogy királynője, akinek szobája előtt a testőr szundított, békésen alszik az ágyában. Csak egy rossz álom, gondolta, és elindult a kamrába, hogy magához vegye kábultsága következő üvegét.

Indulhat a sorban álló…

 

„Hűs tavaszi szél

Halálra ítélt

Omló életét

Letétbe tevé.”

 

„Elcsigázott, ázott vágyak imája úszik az álmában halálraítélt erdő fái felett.”

 

Gőz Sándor

 

 

 

Mediterrán udvar

Táncoló tűzszikrák

Hajnali pára tükrében árnyék

Borostyánkönnycseppbe zárt emlék

Olajfák között ébred a völgy

Izzó patkó dobog a sziklák között

Tenger felől hóviharfelhő érkezik

Hidegrázásban perzsel a láz

Szőlőlugasban fáradt kenyérmajszolók

Érdes tenyér, mint szőlőgyökér vállamon

(közös írás)

Köd, vasút, macska . . .

Sűrű ködben fuldoklott a Brytoni vasútállomás. Két árnyalak közeledett, szemük sárgán villogott, mint a távoli szemafor lámpája. (Az állomásfőnök már jól ismerte a két vásott léhűtőt. A bakter szikár, borostás arcán, enyhe mosoly jelent meg, a két váratlan jövevény láttán.)

 A bakter egy pillanatra megdermedt, remegő kézzel egy lapos üveget vett elő. Eszébe jutott egy régi nyomasztó emlék: pont egy éve történt, hogy ezen a helyen egy üres vagon gurult át a bakterház előtt. Nem messze tőle megállt. Óvatosan közelített. Aztán lábujjhegyre állt és benézett a kormos ablakon, egy étkezőkocsi volt. A cigarettafűtsben egy kis lámpa, halványan égett az asztal közepén, alatta egy hosszú porcelán tányér és halcsontváz hevert.

Egy fehér bundás lény ölelt egy fekete gombolyagot. Lázálom volt vagy látomás, vagy valami más? A bakter fázósan fejébe húzta sapkáját és visszahátrált kuckójába és magára zárta az ajtót. A kapcsolószobában még forrt a teavíz. A szíve úgy vert, mint a távírógép monoton kattogása.

(Előzetes)

RETROSPECTIVE IV

RETROSPECTIVE III

RETROSPECTIVE II.

RETROSPECTIVE I.

Painting Seance I.

"Szépírók társasága"



A Palackposta Műhely alkotóinak kiállítása, Leányfalu 2012 december 16- 2013 január 13.

The Exhibition of Members of the Palackposta Műhely,

Leányfalu 2012

Kristóf Miklós

Wilhelm Móni

Novák Miklós

MEGHÍVÓ

Palackposta Műhely /Soteria Alapítvány alkotóinak kiállítása
megnyitó: 2012 december 16. 16.00 óra, Leányfalu – Faluház (2016 Leányfalu, Móricz Zsigmond út 124.)
Hámori Angelika zongoraművész adventi koncertje
http://leanyfalu-haz.hu/faluhaz-aktualis-havi-programok/akutalis-havi-programok/item/190-meghivo.html

Novák Miklós: Drawings

Elveszett tárgyak - közös írás

Ökörnyál és lepkefing

Nagy haverok régen.

Jó időben felnézel

Láthatod az égen

János – Amíg talján turistáknak segítettem a tokaji kempingben rendelni, széltoló csavargó(k?) meglovasították imádott 2. világháborús bringámat.

T. Gábor – Azóta is keresem, minden kocsmát megnéztem, mindenki látta, de senki sem vásárolta meg. Holnap lopok egy másikat.

Böbe – Kinek is kellene egy ilyen ütött kopott régiség?! NEKEM!! De hiába keresem így adom lopásra a fejem.

Pali – Lopásra nem adom fejem. Inkább hirdetésben keresem a bringát.

Attila – A dolgok azóta sem lettek meg, jobban kellene vigyázni rájuk.

Zsuzsa – Egy kisfiú éppen kékre festette nagypapája ódon bicikliét, vágyakozva néztem tevékenységét, de minek is keres ezt az ócska biciklit, rég kiment már a divatból, veszek magamnak inkább egy görkorcsolyát.

Judit – Hoppá, mégsem veszek görkorcsolyát, sem bringát, hiszen először lopás jutott eszembe: R-GO nincs pénzem.

T. Gábor – Kiégett az olvasó lámpám takarékos izzója. Holnapig még senki nem tud róla semmit.

Böbe – később észreveszem, de fogalmam sincs hova tettem a tartalékizzókat. Így vagy sötét marad vagy vennem kell egy újat.

Pali – A lomos szekrény aljában vannak a tartalékizzók, így senki sem jön rá, hogy kiégett az olvasólámpám izzója.

Imi – Remélem a héten nem lesz áramszünet.

Judit – De ha lesz is áramszünet nekem úgy is mindegy, mert a lámpámnak nincs izzója.

János – ha pedig egy lámpának nincs izzója az kidobandó felesleges.

Zsuzsa – Majd csak feltűnik valakinek, hogy a fényárban úszó budapesti éjszakában van egy kis ablak, ahol mindig sötét van. Talán azt hiszik eladó ez a kis lakás.

Attila – Minden nap elveszítjük az aznapot. Elmegyünk a Talált tárgyak hivatalába ahol összegyűjtik a dolgokat. Szórakozottak és figyelmetlenek vagyunk.

Imi – A Talált tárgyak osztályán, találtam egy kalitkát, benne egy szép jáhó papagájjal, aki tudott artikulálva beszélni.

Zsuzsa – Már rég óta élt ott magányosa Béla bácsi, aki most 60 éves, és már nagyon nehezen jár. Minden reggel megeteti. Már régóta tervezi, hogy megtisztítja a pókhálós ablakot, és nevet is ad a papagájnak, aki kicsit depressziós a sok lim-lom között.

Judit – Béla bácsi most már nem magányos és a papagáj nem depressziós.

János – A papagáj egyre gyakrabban ismételi „te vagy az én legjobb barátom”.

T. Gábor – Egy pet shop boy 100, - eurót ígért érte. Lehet, hogy 150-ért oda is adom.

Böbe – De4 hogyan is adhatnám, hisz ő mondta nekem, tanítás nélkül, hogy neki én vagyok az egyetlen barátja. S, mivel ez az érzés kölcsönös a 150 euró semmit sem ér.

Pali – Bizony jó barát nélkül nem élet az élet, és egy hosszú életű papagáj mellett kivilágosodnak az évek.

 Pali – A nagypapa mindig elhagyta görbe botját, így felkereste a Talált tárgyak osztályát.

Attila – Tömegek érkeznek a Talált tárgyak osztályára, majd jobban kellene figyelni, vigyázni, mások örülnek ha nem veszítik el a dolgaikat.

Imi – A nagypapa egész este kereste a Talált tárgyak osztályát és közben ő maga is eltévedt. Hiába vártuk őt másnap délig.

Zsuzsa – Nagyon elfáradt és leült a parkban egy padra. Egy világító ruhás közterület felügyelő lépett oda hozzá.

Judit – Nagypapa először kicsit megijedt, mert Ő bizony az igazolványát is elvesztette.

János – De aztán feltalálta magát, és a következő sztorit adta elő a led-ruhásnak.

T. Gábor – Tolószékben jöttem. Ebéd után már járóbot is elég volt. Most pedig bot nélkül keresem a személyimet. Hát úgy tűnik csoda történt. Nem hiába változott meg a tér neve: Köztársaságról, II. János Pál  Pápára!

Böbe – A felügyelő, hitte is meg nem is a dolgot, de magának különösen nem akart gondot, így annyiba hagyta a dolgot.

Böbe – Folyton folyvást keresek valamit, mindig azt hiszem elveszett. Később persze mikor már egy újabb „elveszett tárgy” után kutatok az előzőt mindig meglelem.

Pali – Így vagyok ezzel és is, csak nem biztos, hogy közben az előzőt meglelem.

Attila – Az emberek májusban hagyják el a legtöbb holmit, akik a hivatalban dolgoznak számítógépes nyilvántartásba veszik ezeket a dolgokat.

Zsuzsa – Nemrégiben nyitották meg az Elveszett gondolatok hivatalát. Itt olyan tárgyak vannak összegyűjtve amiket már rég elfelejtettünk és magunk sem emlékszünk rá. Akkor lehet ide fordulni, ha tudjuk, hogy valamit keresünk, de nem tudjuk felderíteni mit.

Judit – Én tudom, hogy mit veszítettem el, de nem megyek a Talált Tárgyak hivatalába, mert nem akarom újra cipelni.

János – Passz

T. G. – Mottó

Amit nem vesztesz el,

Azt nem kell keresni!

Zsuzsa – Elkezdtem írni, de elveszett a mű tárgya, ezután csak úgy jelölöm X.

Judit – Hálás lennék annak aki megtalálja, mert zsebemet, lelkemet üresnek érzem nélküle.

János – Ha meglelem betömöm üres zsebedet vele.

T. Gábor – Talán nem is fix az az X?

Böbe – Az X mindig fix! Egyenletek, axiómák sora bizonyítja ezt. A zseb pedig talán lyukas, így fordulj meg és kövesd visszafele magadat!

Pali – Ha üresnek érzed a zsebedet, lelkedet, készíts valami mást ami pótolja ezeket.

Attila – Az ügyes embernek megmaradnak a dolgai.

Imi – A tenger fenekén a homokba süppedt egy halászhajó, a tűzpiros korallvirágok belepték a hajó egész testét.

Zsuzsa – Egy búvár úszott a rozsdás lemezek közt, egy tűzpiros virágot talált a hajó gyomrában. Egy flamenko táncost idézett meg benne, aki sokat sírdogált, mert elvesztette a rózsát ami a haját ékesítette. Sehol sem találta, azóta nem táncolt.

Judit – A búvár örömtől repdeső szívvel felúszott a víz tetejére – érezte, hogy ez a kis rózsa valakinek nagyon kedves.

János – A csutorát kivette a szájából, a rózsát beletette és úgy úszott ki a partra, ahol már várta kedvese.

T. Gábor – Mire a haja megszáradt a bográcsban elkészült a cápauszony leves.

Böbe – A kedves örült a piros rózsának és várta már a táncot a búvárbaráttal! Kiderült a „kedves” a latin táncos húga, így neki is elmúlt komor korszaka.

Pali – A hajóroncson talált rózsa nem igazi rózsa volt, hanem vörös korál. Így sikerült egy örök dologgal meglepni a barátnőjét. Boldogan éltek míg meg nem haltak.

Attila – A tintahal főnöke vissza adta a tulajdonosoknak az elveszett tárgyakat.

 Judit – Lassan bandukoltam a csendes tó partján

János – és kerestem elveszett/ellopott bringám csontvázát.

T. Gábor – Már a fémdetektorom is elkopott, de csak római kori ezüstvackokat találtam.

Böbe – Ez is jó de nem az igazi!! Bár a bringám lenne az , egy igazi Magyar Csepel! Ó az a régi vénséges vén Csepel!

Pali – Detektorral keresem, tó fenekén nem lelem a bringámat. Ezért inkább biciklit béreltem.

Attila – Találkozom egy emberrel aki megtalálta a kerékpáromat.

Imi – Megköszöntem és felpattantam a jó öreg drótszamárra.

Csak az a baj, hogy útközben megállítottak a rendőrök. Tegnap említették, hogy már bicikliseket is ellenőriznek. Sajnálatosan fújnom kellett a szondába és most szomorúan ülök a Szentendrei út padkáján, amíg nem ad valaki kölcsön 320 ft-tot vagy egy BKV jegyet, hogy hazajussak elkobozott kerékpárom híján, ami ráadásul nem felel meg a követelményeknek, nem megfelelő a kerék átmérője, és nem elég erős a lámpa fénye. Így azt mondták ha egy hónap lefoglalás után vissza is adják, akkor is csak múzeumi tárgynak.

Judit – Így tovább bandukoltam a csendes tó partján.

Novák Miklós: Két alkotás

Cirkusz - közös írás

Judit – Izgalommal teli várakozással megérkeztünk. A zenekar dobpergéssel üdvözölte a porond mestert.

Gabi – A ceremónia heves üdvrivalgásokba csapott át, amikor a társulat első tagja kilépett a színpadra. Az emberek tapsoltak elragadtatásukban.

Zsuzsa – Piros fény árasztotta el a porondot. Vörös tulipánok árnyéka derengett fel. Egy akrobata peckes léptekkel szökkent be. Megállt középen és mélyen a közönség szemébe nézett.

Imi – Azután megkért egy nézőt, hogy jöjjön a porondra és vegye elő a zsebóráját.

András – A néző megnézte zsebóráját, hogy fel van-e húzva és pontosan jár-e?

Gábor – A bohóc éhesen szomjasan várta, hogy bejusson az arénába.

János – Hamarosan megszólalt a porondmester – Következik Fred a bohóc.

János – A péntek esti előadás kezdetére teltház volt.

Judit – A kisgyermekek csillogó szemmel várták az első fellépőt.

Gabi – Reménykedtek benne, hogy a bohóc lesz az, őt látták a plakáton és felkészültek a nagy nevetésre.

Zsuzsa – A bohóc piros orral gólyalábakon lépet be, hosszú árnya követte őt.

Gábor – A közönség nem vette észre, hogy egy oroszlán betévedt a nézőtérre.

Imi – Egy kisfiú előadás után belopódzott a cirkusz hátsó eldugott zugába.

András – Érdeklődve szemlélődött.

Tücsi – Ez a tíz éves kisfiú rátalált az oroszlán ketrecre.

Gábor – Az aggódó édesanya, pedig nem találta a fiát.

János – Segítséget kér a porondmestertől, aki előzékenyen felajánlotta segítségét és riasztotta a szabadnapos légtornászokat.

Zsuzsa – A kisfiú épp egy girossal etette az állatok királyát.

Imi – És máskor is meglátogathatja vadonatúj egzotikus barátját, ha a cirkuszigazgató megengedi.

Gabi – A pénztár kilenckor nyitott reggelenként. A pénztárosnő szerette volna, ha elkelnek a jegyek, a társulat azonban csak a legmagasabb áron tudta vállalni a szereplést. A cirkuszigazgatónak a legmagasabb szintű jegyár mellet kellet döntenie.

Zsuzsa – Bandika már cirkuszolt az előtérben, hogy mindjárt kezdődik az előadás, és látni akarja a bohócokat és a tigrist.

Gábor – Ekkor az egész kerületben megszűnt az áramszolgáltatás. Kitört a pánik.

János – A hölgyek sikongattak, az urak kiabáltak vagy káromkodtak.

Zsuzsa – Végül világító elefántok jöttek a színpadra és különös őserdei trombitajátékukkal elaltatták a közönséget.

Tücsi – A kiskutya két oroszlán hátára ugrál, hol az egyik, hol a másik hátára.

Gábor – A bohócok a büfében vedelik a sört,

János – A porondon két csinos műlovarnő jelent meg, kisvártatva pedig egy gyöngyös holdfekete paripa.

Judit – Úgy látszik mindenki a nagyvadak számára vár.

Gabi – A medvék váratlanul, szokatlanul szelíden figyelték idomárjukat, aki jutalomfalatokkal bíztatta őket. Nehézkes testükkel légiesen emelkedtek hátsólábukra, követve idomárjukat, körbe-körbe az arénában.

Zsuzsa – Miközben a leopárd ugrott, azon gondolkodott ember ő-e, vagy macska, és erdő vagy háló veszi körbe, de beletörődött sorsába és megnyalta idomárja kezét, aki tigris ruhában feszített.

Imi – A közönség felállva tapsolt, majd lekapcsolták a fényeket.

Zsuzsa – A cirkusz kékeslila fényben úszott, rózsamotívumok játszadoztak a közönség fölött.

Imi – Betáncolt a porondra egy késdobáló és egy aranyos kiskutya.

András – A pompát egy éppen bejövő indiai elefántpár.

Tücsi – A bohóc a pónilovon áll.

Gábor – A szünetben a porondmunkások összeszerelték a vadállatok körbefutó ketrecét.

János – A második előadás eleje: oroszbarna medvék csapata jéghokizott.

Judit – Azért jöttünk, hogy vidámságban legyen részünk, de akkor mért sírnak a bohócok?

Gabi – Senki sem számított arra, hogy római típusú harckocsikat vonultatnak fel, a trapézmintájú arénában.

Zsusza – Az idomár kihúzta magát, amikor puha léptekkel a homokban, szinte hangtalanul, megjelent a bengáli tigris, magával hozva az őserdő illatát.

Imi – Az idomár lefeküdt a földre és magához intette a tigrist.

András – A tigris először meghökkent majd odasomfordált.

Tücsi – A tigris miután odafordult a nézőtér felé a két hátsó lábával megrúgta az idomárt.

Gábor – Az idomár a fegyveréhez kapott.

János – Megdermedve konstatálta, hogy nem volt megkötve.

Judit – A nézőtéren feszült csend uralkodott.

Gábor – A zenekar eljátszotta a nyitányt. A porondmester lelkesen köszöntötte a nézőket. Én, pedig unatkoztam.

János – Eddig még nem történt szinte semmi, de most jött a java. A porondon megjelent három görkorcsolyázó majom.

Judit – Lelkes tapssal, kacagva bíztatta őket a közönség, azon izgulva, hogy ne csússzon ki a lábuk alól a korcsolya.

Gabi – Senkit sem érdekelt, hogy én nem számítottam arra, hogy majmokat kell majd nézegetnem, (a plakáton csak krokodilok voltak), de elkezdett kerülgetni egyfajta rosszullét. Gyermekkoromban nagyon féltem a majomketrecnél az állatkertben.

Zsuzsa – Felhúzták a ketrecet és vártuk a tigriseket. Egy csíkos ruhás artista lépet be, és egy kalapos ember, felvette hosszú fekete pálcáját és a tigris ruhás nő táncolni kezdett a ketrecben. Majd a férfi húst dobott oda neki és szétmarcangolta, utána felmászott a kötélen a kupolába és eltűnt.

András – Két elefánt ment körbe-körbe, s közben egyikük egy éppen odapattanó labdára lépett. Óriásit durrant a labda, ettől sokan megijedtek.

Tücsi – Két három elefánt táncol az arénában.

Gábor – Az ügyeletes tűzoltó még fizetést is kap, miközben élvezi az előadást.

János – Nem beszélve az ügyeletes rendőrről.

Judit – Azt kérdezi a kisfiú az apukájától, hogy mi történik, ha az oroszlán megtámadja az idomárt -  lelövik?

Gabi - „Nem lövik le szigorú előírások, biztosítják az idomár bácsi biztonságát.” Nem tudja megtámadni – válaszolta.

Zsuzsa – Belépet a sárgaruhás bohóc és elsütötte ágyúját, a cirkusz sátra beleremegett és szétdőltek elemei.

Imi – A közönség soraiban néhányan elkezdtek rohanni kifelé.