Angyalok szállnak,
Csak szárnyalunk,
szárnyalunk
Végtelen tereken át.
Csillagos egeken
Rózsaszín felhőkön át.
Egyszer lent,
Majd újra fent.
Miért kell mindig
Néha lent?
El kell-e szakítsam
Azt, ami kötél,
Hogy így szabaduljak
Attól, mi oly nehéz?
Nehéz azért,
Mert visszahúz!
Úgy visszahúz, lefelé,
Lefelé: a föld felé!
Vagy kell még várnom,
Tűrnöm s várnom,
Mert kötöttség kell,
Muszáj és kell, s mert sorsom ez?
Vagy mégiscsak?
Sorsom nem más,
Mint szabadság
És végtelen száguldás?
Mert a kötöttség néha jó.
De csak az,
Melyben +találod önmagad
S benne szabadon szárnyalhatsz.
Mert a kötöttség csak akkor jó,
Ha benne végtelenség látható.
S ezzel nem is kötöttség,
Hanem maga a végtelenség.
Körülöttem szállnak,
Néznek és Mindenkitől függök?
Senkitől se függök.
Nem tudok egyedül létezni,
S mégis: csak egymagamban létezem!
Kis célok, melyek utat építenek,
Előre visznek.
Az úton járva pedig
Megtalálom igazi nagy céljaimat.
Apró emberek, jelentéktelenek,
Kik között jelentős lehetek,
S ettől nagyon is jelentősek.
Jelentős emberek, kik között
Én vagyok jelentéktelen,
Rámutatnak: mily fontosak
A jelentéktelen emberek.
A jelentéktelen értékessé teszi a jelentőset
S a jelentős teszi fontossá a jelentéktelent!
Jó együtt jár a rosszal,
Rossz pedig a jóval.
Jó attól jó, hogy nem rossz,
S a rossz múlandó, akárcsak a jó.
De mégis bízom:
Ha a rosszat jól viselem,
Végül győz a jó!
közben lebegnek,
Én is látom őket.
Az egyik így szól:
Kérlek, hogy ne aggódj,
Leszel te még majd olyan,
Amilyennek szánlak.
Angyalok szállnak,
Körülöttem szállnak,
Néznek és közben szeretnek,
Én is látom őket.
Angyali áldás,
Kincseidet szórd rám,
Hadd legyek én is olyan,
Amilyen az én utam.
Angyalok szállnak,
Körülöttem szállnak,
Néznek és közben nevetnek,
Én is látom őket.
Szállnak, szállnak,
Jó messzire szállnak.
Merre menjek, mit csináljak,
Hogy én is szállni tudjak?
Angyali ének,
Lelkemet érintsd meg,
Mutasd meg az én utamat,
Melyen kell, hogy járjak!
Szállnak, szállnak,
Fellegekben járnak.
Néznek minket, ránk nevetnek,
Mi is látjuk őket!
Angyalok szállnak,
Körülötted szállnak,
Téged néznek, Rád nevetnek,
TE IS LÁTOD ŐKET!
Gajda MariannCsak szárnyalunk,
szárnyalunk
Végtelen tereken át.
Csillagos egeken
Rózsaszín felhőkön át.
Egyszer lent,
Majd újra fent.
Miért kell mindig
Néha lent?
El kell-e szakítsam
Azt, ami kötél,
Hogy így szabaduljak
Attól, mi oly nehéz?
Nehéz azért,
Mert visszahúz!
Úgy visszahúz, lefelé,
Lefelé: a föld felé!
Vagy kell még várnom,
Tűrnöm s várnom,
Mert kötöttség kell,
Muszáj és kell, s mert sorsom ez?
Vagy mégiscsak?
Sorsom nem más,
Mint szabadság
És végtelen száguldás?
Mert a kötöttség néha jó.
De csak az,
Melyben +találod önmagad
S benne szabadon szárnyalhatsz.
Mert a kötöttség csak akkor jó,
Ha benne végtelenség látható.
S ezzel nem is kötöttség,
Hanem maga a végtelenség.
Körülöttem szállnak,
Néznek és Mindenkitől függök?
Senkitől se függök.
Nem tudok egyedül létezni,
S mégis: csak egymagamban létezem!
Kis célok, melyek utat építenek,
Előre visznek.
Az úton járva pedig
Megtalálom igazi nagy céljaimat.
Apró emberek, jelentéktelenek,
Kik között jelentős lehetek,
S ettől nagyon is jelentősek.
Jelentős emberek, kik között
Én vagyok jelentéktelen,
Rámutatnak: mily fontosak
A jelentéktelen emberek.
A jelentéktelen értékessé teszi a jelentőset
S a jelentős teszi fontossá a jelentéktelent!
Jó együtt jár a rosszal,
Rossz pedig a jóval.
Jó attól jó, hogy nem rossz,
S a rossz múlandó, akárcsak a jó.
De mégis bízom:
Ha a rosszat jól viselem,
Végül győz a jó!
közben lebegnek,
Én is látom őket.
Az egyik így szól:
Kérlek, hogy ne aggódj,
Leszel te még majd olyan,
Amilyennek szánlak.
Angyalok szállnak,
Körülöttem szállnak,
Néznek és közben szeretnek,
Én is látom őket.
Angyali áldás,
Kincseidet szórd rám,
Hadd legyek én is olyan,
Amilyen az én utam.
Angyalok szállnak,
Körülöttem szállnak,
Néznek és közben nevetnek,
Én is látom őket.
Szállnak, szállnak,
Jó messzire szállnak.
Merre menjek, mit csináljak,
Hogy én is szállni tudjak?
Angyali ének,
Lelkemet érintsd meg,
Mutasd meg az én utamat,
Melyen kell, hogy járjak!
Szállnak, szállnak,
Fellegekben járnak.
Néznek minket, ránk nevetnek,
Mi is látjuk őket!
Angyalok szállnak,
Körülötted szállnak,
Téged néznek, Rád nevetnek,
TE IS LÁTOD ŐKET!
kép: Palackposta Műhely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.