A botot elhajította,
pórázomat nem szorította,
elengedett szabadon,
így lett a természet otthonom.
Tán nem tudta, hogy tette;
azt vesztette el ki legjobban szerette,
egy ebet, ki szemével is jelzett;
s benne érzéseket keltett.
Nem tehetett róla,
gondolta: - más kutyája volna,
ki csahol néki egész nap,
s ki mellett szabadabb.
Így maradt az eb árván,
s az utcákat járván,
kereste négylábú barátját,
s a legjobb útitársát.
photo: Kilátó Klubház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.