Elindulok hát, nem mérem az idő monoton zuhogását.
Találnom kell egy helyet ahol kiléphetek az álló néma jelenidőből.
Ráéreztem a pillanat páratlanul elröppenő kántálására.
Várom, hogy hozzám szóljon valaki a csend megőrjít!
A harangok zúgni kezdtek.
Misére indulnak az asszonyok.
Istenem, már megint sírás lesz a vége…
(közös írás, október)
(kép: Magritte)Bővebben
LÉPÉSBEN ÁLMOM LASSAN ÉGIG KÚSZIK KÍNZÓ HONVÁGY VISSZAHÍV Gőz Sándor
Készítette: Palackposta Műhely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.