Lonin Krin: Irénke

Egy nyáron keresztül volt vendégünk, szezonális presszótöltelék.
Hatvanas éveiben járó, még az „ánti” világból itt maradt nő volt.
Gyakran járt hosszú fekete szoknyában, amit nem viselt, hanem inkább vonszolt magán.
Végtelenül kecses mozdulatai voltak, az indiai táncosok merev mozdulatai jutottak az eszembe,
amikor rágyújtott, vagy egyszerűen csak kiment az ajtón.
Oroszországban született, és a vonásain is lehetett látni valamilyen merev hidegséget,
rikító kék szem és hófehér ősz haj.
Annyira erős volt az arca, hogy tudtad: ennek az arcnak története van!
 Furcsa volt elsőre, hogy igazán nincs „ivási szokása”, mindig azt rendelte,
amit az előtte lévő vendég ivott.
Igazából nem rendelt, csak mutogatott. Hol a sörcsapot, hol a kávégépet,
hol pedig a régi Cornelius gépet fogdosta rendelésképpen!
Volt egy tipikus mozdulata, amikor nem inni akart.
A pult elé állt a két mutatóujját felém irányította (mint amikor valaki a tutit jelzi)
és én tudtam: a mosdó kulcsra van szüksége!
Négy hónap alatt csak pár szót, néha mondatokat hallottam tőle.
Órákat ült némán egy pohár sör mellett, és dohányzott.
Nem volt szüksége senkire és semmire. Egyetlen merev mozdulat volt az egész nő.
Csak bámult ki az ablakon, a cigarettafüstöt a megfelelő tempóban fújta ki.
Semmi nem jött a felszínre, nem lehetett tudni éppen mi történik benne.
A teste nagyobb volt, mint a lelke és valahogy az volt az érzésem,
hogy ez  lelke csak kering benne idegenül, mint egy bérlő!
Volt egy kötelező forgatókönyv, ami szinte minden egyes alkalommal megtörtént.
Egy kívülálló, aki nem ismeri csak annyit lát, hogy a magányos nő egyedül ül,
nincs senki mellette és csak arra vágyik, hogy valaki beszélgessen vele.
Ez természetesen nagyon nem így volt. Ő azért járt ide, hogy végre hallgasson.
Egy alkalommal egy szolidan spicces nő leült mellé, s gondolta,
majd ő megmenti ebből a magányból.
Megállás nélkül beszélt hozzá az élet egyszerű szépségeiről
(persze kommersz szépségeket hozott fel,mint „kék az ég, süt a nap”).
Átölelte, próbálta felrázni, megsimogatta a fejét, rendelt neki egy pohár sört,
elkérte neki a mosdókulcsot, vett neki cigit, próbált anya lenni.
Irénkét igazán nem hatotta meg semmi, nem ellenkezett, és nem is bólogatott semmire,
ugyanabban a mozdulatlanságban hallgatott végig, még csak a nő szemébe sem nézett!
Így telhetett el kb. egy óra, amikor érezhette, hogy nagyon behatoltak abba a szférába,
ahová már nem enged be senkit.
A hirtelen szerzett partner csak beszélt, beszélt, és beszélt, amikor Irénke nagyon
szigorúan a szemébe nézett és azt mondta:
- Még egy szó, és megöllek, szivi!


Lonin Krin

Palackposta Műhely a Facebook-on is!!!!!!!!!!!!!!!!!